Hát igen, sajnos ilyen című bejegyzést írok. De! ha már itthon kell lenni.... Régóta követőimnek feltűnhetett, hogy már nagyon-nagyon-nagyon régen eltűntem a színről.
Jó volt Pestre költözni, de a 12 órás műszak nem gondoltam volna, hogy ilyen változást hoz kézimunka terén is. Fáradt voltam szabadnap is, kézimunkázni még csak-csak, de hogy posztoljak is, valahogy olyan könnyen elmaradt. Aztán szépen lassan elkezdett egyre jobban nem érdekelni semmi, csak voltam egyik napról a másikra. (Sok minden közrejátszott) Szépen belekerültem egy burn out szindrómába. (Visszatekintve, elemezve az akkori érzéseimet, gondolataimat, jöttem rá, hogy benne voltam) Tavaly ősszel sikerült munkahelyet váltanom. Ahol nagyon jól érzem magam, "újjászülettem", a környezetem is örül, hogy visszakapta a régi Orsit. Csak újra meg kellett szokni, hogy be tudom illeszteni a kézimunkát az időmbe :) Azt, hogy mikor tudom folytatni a blogot még távolinak tűnt.
De! és hát igen, ezt kb. az egész világ tudja, hogy milyen ok jött el, hogy mindenki lelassuljon, ráérjen a régóta elhanyagolt dolgaira. A munkahelyemen mi is bezártunk, így hazautaztam. Még kicsit dolgozom itthonról, de és itt a de! van időm! amit fel kell fogni, jól kezelni... Pl. blogot folytatni, stb stb stb.
Igen, a kézimunkák is előkerültek :D nagy örömömre :)
Nagy tervem, hogy (szerencsére képek készültek blogmentes időszak alatt is) folytatom a blogot, ahol abbahagytam, de közben ettől a bejegyzéstől jönnek a friss képek is :)
A szükséges rosszban lássuk meg a jót.
Vigyázzunk egymásra, magunka, és maradjunk otthon!